Nekem még van nemi pocak gondom, de kicsivel jobb a kedvem. Ma reggel is beboritottam anyat egy kis tejjel, bar ez alkalommal csak egy hanyada jott ki.
Tegnap szep idonk volt, de kicsit huvos. Azert mentunk jatszoterezni, labdaval egyutt!!! Ahogy odaertunk, hozzank csapodott egy kisfiu, aki minden aron focizni akart es nem ertette, hogy mi meg csak kezdok vagy. Vegul anya eldugta a labdat, mert jott utanunk mindenfele, hogy ismet megkaparinthassa. Mikor hintaztunk ismet megjelent. Meglatta, hogy van a babakocsiban udito, es rogton ment is erte! Anyank nagy szemekkel nezett, majd inkabb adott neki egyet, mire egy idore elhagyott minket. Azert visszatert, amint megitta, igy inkabb menesre vettuk a dolgot, szepen bucsut veve tole.
Még kacsat etetni megalltunk, majd a templomkerten setaltunk vegig es vegul haza. En is sokat mentem, estem, de boldog voltam, hogy nem kell a popsimon ulni.
2 megjegyzés:
Nagyon ügyes már a Ruben hogy az utcán is így sétálgat. Gergőnek egyenlőre a bundazsák miatt ez még nem megy, főleg, hogy az előzőt már kinőtte a másik pedig még nagy, így a rossz idő miatt egyenlőre csak itthon szaladgál a szobában, de amint kitavaszodik azonnal megyünk mi is kifelé az udvarra vagy az újonnan még épülő félben lévő játszótérre. Csak így tovább a gyógyulással.
Üdv Judit
Azért lassacskán csak kilábaltok ebből a betegségből!
De jó nektek, hogy már így sétálgathattok... Néha úgy érzem én is, hogy Máté is elkezdhetné már (bár még megállni se tud egyedül). Valószínűleg nem lesz könnyebb a dolgom úgy sem, ha már jár, de legalább nem kell mindenhova cipelnem... :-p
Micsoda "kunyerálós" gyerkőcök vannak felétek! :-p
Megjegyzés küldése