Fürdés - Ruben

Egyre keservesebb a kiskádban való fürdés, így anya már 2x a nagyban hagyott úszkálni. Először furcsa volt, de nem várattam sokáig a vigyorommal. Rúgtam, kapáltam ezerrel, meg próbáltam forgolódni, hogy jól lássak mindent.

A hason fekvés kezd egyre hosszabb ideig menni. Az 5 másodpercről feljavítottam 2-3 percre! Ehhez persze Lori segítsége se jön rosszul.

Egyik nap –apa nagy nem tetszésére- anya elővette Lori régi ’ugrálós’ tigrisét. Én ugyan nem voltam annyira oda érte, de kedves nővérem rögtön felajánlkozott a lökésemre. Nehéz volt leállítani, de hamar abba is hagytuk a dolgot, mivel az egyik lökése alkalmával megsértődtem, és éktelen sírásba kezdtem.

És ha már a sírásnál tartunk! Akkora hangom van, hogy a szüleim ki akarnak lakoltatni!!! Nem értem mi bajuk, hisz nekik is bejön ez a szövegelős dolog, de valahogy reggelente kicsit durcásabbak:) Bár mostanság tény, hogy többet szenvedek a kelleténél, de ez a kaka miatt van! Tegnap teli tüdőből ordítottam (mellesleg Lori is), mire anya végre felvett. Nem kellett sok idő, nyomtam is kifelé a cuccot olyan szinten, hogy a pelusból, a lábamon lefolyva, a padlón kötött ki a dolog.

Hétvége - Lori

Még pár napja apával sütöttünk kenyeret! Ez volt az első próbálkozás, de olyan finom lett, hogy 3 napon keresztül az volt a vacsorám.
Tegnap meg palacsintázós napunk volt. Mentem közelebbről is kifigyelni, hogy mi serceg a tűzhelyen. Anya szólt, hogy ne menjek túl közel, mert meleg. Erre én –csak azért is- gyorsan odaszaladtam és rátettem a kezem a serpenyő peremére!!! Volt nagy sírás-rívás, bár nyoma nem lett, meg le is hűtöttünk, de a palacsintákkal összevesztem. Nem voltam hajlandó megenni őket, mert hogy ’meleg’. Végül győzött az éhség, 5 perc elteltével visszabandukoltam a konyhába és benyomtam az összes, hideg palát:)
Ma reggel pedig egy cica ült a kerítésünkön. Ahogy odamentem az ablakhoz, felugrott hozzám és keservesen elkezdett nyávogni. Kinyitottuk az ablakot, mire rögtön odajött és készült beugorni:) Anya persze behúzta az ablakot és mondta a macskának, hogy be nem jöhet, de hoz neki enni. Mire aztán visszajött a felvágottal, a cica meggondolta magát és odébbállt.
Délutáni kelésem után várt a húsleves. Én kerek-perec kijelentettem, hogy nem kérem és mentem csipszet, csokit keresni. Anya csak lesett, de nem engedett, még a játékom is elvette:( Aztán pont hívott minket a mama, amitől jó gyerekbe váltottam, mert a beszélgetésük után mondta anya, hogy mama üzeni: egyek! Mentem is a székemhez, beültem és az egész tányér levest megettem.
Utána segítettem anyának kókuszos kockát csinálni. Még pedig úgy, hogy mindent leteszteltem! Kezdtem a csoki szósszal, majd a kókusz reszelékkel folytattam, végül a piskótát magát is megkóstoltam. A pólóm, arcom, kezem tiszta csoki lett, úgy kellett kimosdatni belőle, de megérte:)

(Ez egy régebbi süti készítős alkalom)
Még egy hete sincs, hogy a sétálásaink alkalmával azt vették észre a szüleim, hogy félek az emberektől! Tisztes távolságból minden rendben van, de amint közelit egy idegen, behúzott nyakkal tekerek vissza a családomhoz. Apa azt mondja, ez jó, de anya szerint túlzásba viszem a dolgot.
Mostanában a Spot a kedvenc mesém. Ez egy kis kutyáról szól, aki mindenféle kalandokba keveredik. Ha unom magam, akkor már sokszor mondom is: ’kicsi vau-vau’! Újabb mániáim a ki-, bepakolás illetve gyűjtögetés. Az összes puzzle, fakocka, legó… megy a táskámba, bőröndbe, zacskóba, vödörbe. Aztán persze hagyom anyának, hogy fél nap alatt visszapakolgassa őket a helyükre:) A gyűjtögető mániám pedig abból áll, hogy ami kicsi dolgot fellelek a házba, azt összeszedem először a zsebembe, majd valami zacsiba, dobozba rakom őket és hordozom egész nap.

Alvás - Ruben

A múlt heti hajnalozásaimat követően mostanság jó gyerekként alszok. Egyik nap fél 11-kor keltem, másnap 9-kor, ma meg 7-kor! Igaz ma vissza se aludtam egy jó darabig, pedig jó lett volna. Csak valami mindig történt: Lori riasztott fel, anya nyúzott… Végül már ott voltunk, hogy kimegyünk, a többiek épp cipőt húztak, míg én teljesen kifáradva bealudtam az autósülésembe. Ilyet se produkáltam még, de annyira fáradt voltam, hogy akkor se keltem fel, amikor anya átpakolt a babakocsiba.

Egyre jobban megy a fogás. Így a zenei készségem is jobban tudom fejleszteni.

Amúgy borzasztóan csikis vagyok:) És persze senki sem hagyná ki, hogy jól megdögönyözzön. Olyanokat tudok kacagni, hogy csak zeng a szoba.

Kaptam pár pizsit nagynénémtől. Ilyen menő:

Pénz - Lori

Ma reggel fél 10-kor keltünk! Azaz apa kelt ekkor, szerencsére, mivel 10-re kellett mennie dolgozni. Anya nagyon örült, hogy végre ilyen hosszan alhatott; meg is dicsérte Rubent:)
Apa elrobogott, míg én épp anyától koldultam egy kis kakaóport az este lefejt anyatejbe.
Igen, ismét iszom. Mivel az étvágyam nagyon leromlott, most így próbálkozik anya. Alig eszek ebédet. A főtt kaja valahogy nem megy, pedig sokszor olyat főznek a szüleim, ami az én ’kedvencem’.
Vasárnap elugrottunk a Tescoba. Nagyon jó gyerek voltam, végig sétáltam az ősök mellett, szót fogadtam; csak nézegettem a termékeket, de semmiért sem vertem ki a balhét! Hazaérve láttam apát, hogy elrakja az apróját. Mentem is kunyerálni némit, szépen mondva, hogy ’pénz’. Míg anyám büszkén verte a mellkasát, apa csak csúnya szemekkel nézett rá, hogy ’azért tanulhatna ez a gyerek pár angol szót is már’.

Esős napokra marad a legó mostanság.

Védőnő - Ruben

Okoztam mostanság érdekes éjszakákat anyámnak. Volt, hogy hajnali 1-kor keltem, pont egy órával azután, hogy anya fejt. Sírtam ezerrel egy kis hami után! Még szerencse, hogy aznap anya nem volt lusta fertőtleníteni a mellszívót, így nem a mosogatóban, hanem az egyik cumis üvegemben landolt a tejci. Gyorsan felmelegítettük, megittam lelkesen, majd még szopiztam is, de az csak azért kellett, hogy könnyebben aludjak el:)

Másik éjjel pedig úgy keltem, hogy 4-kor, 6-kor és 8-kor! Minden alkalommal szopiztam anya mindkét melléből, majd mentem is aludni, mint aki jól végezte dolgát.

Ma volt ám itt a védőnő! Annyi volt az oka, hogy 3 hónapos múltam és ilyenkor ki kell jönnie látogatóba. Egy tanuló jött, mert a milyénk épp arra vár, hogy a babája végre kibújjon a pocakjából:)

Szóval megjött a néni, aki miatt fel lettem keltve:( De nem bántam, mert szimpatikus volt, rögtön mosolyogtam neki. Beszélgettünk, átfutottuk, hogy már mit tudok, majd megmért. Jelenlegi súlyom 7400 gramm, így 15 hetesen.

Ezután viszont elhagyott a béketűrés, mert megéheztem. Panaszosan kezdtem, csak hogy ne rémisszem el a védőnőt, de mivel nem mozgott elég gyorsan, rákapcsoltam:)

Amúgy ügyesedésem azzal fejlődött, hogy már szinte mindent meg tudok fogni! A játszószönyegemen vagyok a legkirályabb, ahol a felettem lógó labdákat profin a tenyereim közé tudom már kapni.

A másik a muzsikáló játékaim figyelése, követése. Lori előszeretettel húzogatja fel nekem ezeket, ami én nagyokat rötyögök és áhítottan bámulok:)

Megkóstoltam a szegfűt, nem rossz:)

A nagy váltás

Így van, mi is átjöttünk! Mikor megláttam a megújult babanaplót, azt hittem lehidalok. Nagyon nem tetszik, olyan kesze-kusza lett minden.

Nem szidom tovább, inkább nekiállok az új napló írásának:)