Dalos pacsirta, lila foltokkal - Lori

A iskola fele setaltunk minap, mire en kivertem a balhet, hogy be akarok menni! Anya szepen elmagyarazta, hogy en csak heti egyszer jarok, csutortokonkent, ami nem ma van. Kicsit neztem ra ertetlenul, de vegul belenyugodtam a dologba es tovabbmentem.

Mar egy jotekony hatasa van a sulinak. Szinte allandoan enekelek, es probalok hozza mutogatni is, mint a tanito neni szokta. Ruben nagyon szereti, mindig nez a boci szemeivel.

A vetkozest viszont nem tudjak a szuleim hova tenni. Szombaton volt az elso 'rohamom', amikor itt volt Adel. Hirtelen gondolattol vezerelve, ledobtam magamrol mindent es puceran alltam az asztalom tetejen! Zoknit es bugyit ram lehetett konyorogni, de mast nem voltam hajlando felvenni. Ezt azota parszor mar megismeteltem; csak ugy, kedvemre.

Lehet korral jar (vagy nem), de mostanaban nagyon bena vagyok. Tegnap estem-keltem. Mar a bejarati ajto kuszoben ugy estem ki a jardara. Anya csak lesett, mert ilyet meg nem pipalt. Elindultunk, at kellett menni az utca masik oldalara. Mar majdnem atertunk, amikor anya szolt, hogy siessek, mert jon egy auto. Erre en bevagtam a babakocsi ele, aminek az elso kereken gyonyoruen atszaltoztam. Volt am siras... Mar legalabb fel oraja nem tortent baleset, amikor epp a hentesnel hatraneztem, mert valaki kiabalt mogottem (mikozben elore mentem), es emiatt jol megfejeltem a szomszed zoldsegesnel kiallo allvanyt. Egy bacsi pont ott allt, meg akart vigasztalni, mire hipersebesseggel vagtattam anyamhoz, hangosan orditva. Innen a jatszoterre mentunk, hogy kicsit lenyugodjak. Vizes volt minden, megcsusztam kicsit, a szam maris legorbult, pedig el se estem. Es persze a nap hatralevo resze is hasonloan telt...