2009. november 19., csütörtök

Beteg baba - Ruben

Hetfoi napunk egesz jol telt, az enyhe nyugossegem fel se tunt senkinek. Meg a jatszohazat is egesz jol turtem. Hanem aztan este 11-kor -anya epp fejt- elkezdtem szivszoritoan sirni fent. Feljott, kivett, kicsit probalt velem jatszani, de csak gorbult a szam. Szopiztam (fejes utani maradekbol), kaptam laz- es fajdalomcsillapitot, de semmivel sem bekultem ki. Mar hajnali 2 ora volt, amikorra anyam megunta, betett az agyacskamba, ahol 10 perc alatt alomba sirtam magam. Egeszen fel 4-ig aludtam, majd kezdem elorol! Szopi, kis simi, de egy ujabb masfel ora keserves siras utan sikerult csak ismet alomba szenderulni. Persze aztan 7-kor -anyaval a leheto legszebb almunkat almodva- Lori sikitasara riadtunk fel.
Aznap, kedd delelott apa ment melozni, en epp aludtam, kb 20 percet, majd ismet sirva keltem. Hivtuk is rogton, hogy valami nem okes, mert mar a homersekletem is szepen megy felfele (37.8). Apa hivta a korzetit, ahova aznap keso delutanra, 5:35-re kaptunk idopontot. Addig csak anya kezeben volt jo, bar almos is voltam, de beertem 3 nagyon rovid szundikalassal.
A doki enyhen kesett, de nem zavartatta magat. Bementunk, megkerdezte, hogy mi van? Mondtuk, hogy mar 2 hete nathas vagyok es nem hogy javulna, hanem egyre rosszabb a dolog, meg az egesz ejszakat vegigorditottam. Erre nez. Eltelik par pillanat, majd ismet megkerdezi, hogy akkor mi is a baj? Anya kopni-nyelni nem tudott, apa mondta, hogy talan a fulecskem lehet, mert korabban megpuszilta es hatalmas hisztit vagtam le miatta. Doki ba komotosan benezett a fuleimbe (uuugy orditottam, mert uuugy fajt), mire lazan kozolte, hogy 'ja, be van gyulladva'. Irt fel laz - es fajdalomcsillapitot, meg antibiotikumot. Megkoszonte jelenletunket, es kifele mutatott! Mi fel sem ocsudtunk, hogy ez meg hogy van? Semmi egyebb vizsgalat? Orr, garat, mirigyek... Vagy lehet csak anya volt eddig elkenyeztetve a magyar szokasokkal...
Hazaerkezesunk utan rogton begyogyszerezett anya, megfurdetett, es le is rakott. Egy hang nelkul aludtam egeszen fel 11-ig, amikor dumcsizva, jokat rohogve keltem. Vagy egy orat boldogitottam szuleim, kaptam ujabb adag antibiotikumot, szopiztam es szinten egy hang nelkul alukaltam egeszen reggel 8-ig!
A kandalot is megprobaltam szetszedni, annyira elememben voltam:

Azota is jol vagyok, bar kicsit tobbet igenylem anyat. Ma ra is jott a haztartas koruli teendok behozasa, mivel reggel apanak nem volt tiszta munkaruhaja es a vasalasra varo ruhak mar a masodik tornyot dontogetik.
Szerdan kluboztunk. Jott Adel is, aki vegulis adott annyi motivaciot anyanak, hogy kimasszon az agybol es elkeszuljon. Igy kicsit konnyebb volt, mert ketten figyeltek rank, bar most eloszor tortent, hogy szinte vegig egy helyben maradtunk tesoval es ugy jatszottunk, mint 2 kis angyal.
Innen vasarolni mentunk, az mar addigra felebredt es elkeszult -aznap szabadnapos- lusta apankkal kiegeszulve.
Csutortokon pedig eljutottunk suliba. Aranyos volt a tanito neni, mert hianyolt minket mult hetrol. Van egy kisfiu, aki...hmmm...nagyon neveletlen. Mindket szuloje ott szokik lenni, de az sem segit a dolgon. Altalaban koszos ruhaja, pofikaja, kezei, es ma engem vett celba, mint jatszopajtast. Anya nem gyozte elszedni az altala megfogott jatekokat tolem, mivel ment volna minden rogton a szamba. Aztan a kezemen is atgyalogolt, ami nagyon felhaboritott, de senki sem kert erte bocsanatot! A vegen meg csak orditott, senkinek se fogadott szot. Probaltunk ovis dalokat enekelni, de az a fiu 100 hangosabb volt. Anya csak lesett, hogy miert nem tudjak kivinni...
A vegen meg szinte el se koszontunk, de en mar aludtam. Besetaltunk a varosba, csak par elemiszer kellett, de mivel en meg boszen aludtam, elmentunk az egyik ruhazati aruhazba, mert a tanito neni mondta, hogy felaron vannak a kislanyos muanyag ekszerek. Vegigmasztunk a varoson, majd a bolton, de nem volt ott semmi learazva. A nalunk levo par fontert egy karkoto szettet valasztottunk, amit Lori vitt nagyon ugyesen a kasszahoz. Odaadta a neninek, a 2 fonttal egyutt, amibol masfelet visszakaptunk!!! Megis akcios volt, de nem felaron, hanem negyed aron! Azert nem mentunk vissza tobbert, mert en mar ebren voltam.
Ja, es 2 fogacskam bujt am ki meg mult hetvegen, nem egy!!! Csak eddig nem mutogattam oket senkinek.

4 megjegyzés:

admin írta...

Jaj, ez a betegség...! Akkor most zűrös napjaitok voltak!
Feltűnt, hogy kissé hanyagolod a blogot és rászoktál a "heti" írogatásra.
Lehet, én is jobban járnék úgy... :-o
Gyógyuljatok meg gyorsan!!!!
T.

Izabella:-Szabina es Julia írta...

Sziasztok.A nevem Szabina es 2 eves vagyok.A kishugom Julia baba 2 honapos 2 hetes.Mar tobbszor olvastunk es benneztunk de sajnos irni nem irtunk mert mindig kozbe jott valami valamelyik kiscsaj folebredt.Most hogy mind ketto alszik gondoltam ujra bennezek,olvasgatni es irok is most.Gyonyoru gyerekek vagytok nagyon edes vagy Ruben a mikulas ruciban es Lori is nagyon cuki.Neked kis Ruben gyogyulast kivanunk aztan nektek is szemtelen orvosotok van mint nekunk.A mi dokink semmi vizsgalat nelkul kuld korhazba mindig ezert nem is viszem a Szabinat mar hozza mert mar 2x kuldott korhazba sulyos tudogyuladassal kozbe Szabinanak egy kis nathaja volt masodikszor meg semmi baja csak egy kis hoemelkedese.Olyan tokeletlen orvosok is vannak.Lori biztosan nagyon orult a karkotonek.Ugyes gyerkocok vagytok.Ha van idotok es kivancsiak vagytok rank kukk be hozank.A blogunk cime http://www.szabinahercegno.blogspot.com/

Sok sok puszika Szabina hercegno es Julia tunderke

Sz-K írta...

Akkor gratula a két foghoz.
Mi a tegnap éjszaka is nagyon nyűgösen aludtunk, Gergő többször felsírt és egyszer ki is kellett vennem a kiságyból úgy sírt. Valószínű valamelyik fogacska, de továbbra sem tudom melyik, hol.
Látom tetszenek a háttereim. Az általam olvasott bloglistában a Scrapmánia név alatt Te is válogathatsz. Ott nagyon jók vannak.
Üdv Judit

Kristóf és Maja írta...

Gratula a fogicákhoz! :D
És gyors gyógyulást neked Ruben! Szegény! A fülfájás nagyon rossz dolog. Anya tudja,mert neki sokat fájt kicsi korában.. :( De ez az orvos! Nem csoda,hogy anya kiakadt... :s
Puszika
Maja és Kristóf