2010. április 8., csütörtök

Rubenita - Ruben

Kedd ota en is kohogok, lazas vagyok, folyik az orrom es nagyon-nagyon nyomi vagyok. A joban a rossz, hogy nalam kisse enyhebb a natha, bar lazas is voltam, de 'csak' 2 este, mig Lori mar a 4. napba is belement, mire kapott antibiotikumot.
Szerda reggel kezdtunk a dokinal. Lori 2. ejszaka reszketett, izzadt, majd reggelre is jutott belole egy, mire apa felhivta a korzetit. Egy ora mulva a dokinal voltunk, aki kozolte, hogy jobban lesz majd par nap mulva amugy is, de ha gondoljuk, akkor ir fel antibiotikumot! A szuleim csak neztek, hogy ezt ilyen siman veszi, bar tudhatnak mar, hogy nem kene meglepodniuk az angol egeszsegugy hozzaallasan.
Innen még elszaladtunk cipot venni Ellinek, majd mentunk is a buszhoz. Dedihez erve alig kellett varni, meg is jott Ellie anyukaja. Kicsit beszelgettunk, de latva, hogy mi ketten mennyire rosszul vagyunk, hamar leleptek. Noverkem folyamataban sirt, majd siman elaludt apa olebe. Szinte rogton jott a valtas es en, az addig jokedvu csavo váltam nyugosse. Nem maradtunk sokaig, mivel a lazunk is felszaladt, igy apa hivott egy taxit es -nagy szenvedesek kozepette- hazaautokaztunk.
Lori gyogyszere egy ido utan olyan jol hatott, hogy meg a bantasomra is futotta energiajabol. Anya parszor meg is igerte neki delutan/este folyaman, hogy betegseg ide, betegseg oda, jol el fogja kalapalni, ha nem hagy beken.
Az ejszakank jobban telt, mint elotte. Lori egesz sokaig kepes volt megmaradni a sajat agyaban, de ismet ratort a kohoges, apa meg inkabb lekoltoztette gyorsan, mielott felkeltett volna minket. En csak egyszer voltam fent, jo melegen, bedugult orral. Kaptam lazcsillapitot, azt a buta orrcseppet, majd ledoltem anya melle az agyra es mar huztam is a lobort.
Csutortok delelott korhazban kezdtunk. Anya kapott egy hivast szerdan, hogy ha minden okes, penteken mehet is a koldokservét mutetni, amire csutortokon lesz felkeszitve, kivizsgalva. A noverkevel taliztunk is idoben, annak ellenere, hogy anya tudta, nem lesz mutet, mivel o is rendesen elkapta tolunk ezt a gethat. Azert atbeszeltuk a dolgokat, kitoltottunk egy csomo papirt, megvizsgalta anyat, majd el is bucsuztunk. Ha gyorsban helyrejon, akkor még megcsinaljak a sérvét juniusi hazalatogatasunk elott, de ha nem, akkor csak nyar vegen.
Nagyot setalva bebandukoltunk a varosba. Kozben apat hivta a kollegaja, hogy a gyonyoru napsutesben kint ulnek a kedvenc pubuk kertjeben, nezzunk el arra. Becsatlakoztunk hozajuk, de csak egy orara, mert en benyugosodtem. Hazafele kicsit bevasaroltunk es vettunk hajvago ollot. A hajam levagasara viszont nem kerult sor, mert gorbult a szam egesz nap, igy az osok mar alig vartak, hogy megszabaduljanak tolem. Azert holnap jo lenne megejteni, mert nem szeretnék lannya valni:)

3 megjegyzés:

Izabella:-Szabina es Julia írta...

Nagyon tunderi Ruben a lanyos kepeken,igazan szep kislany lenne beloled.Jo kis napjaitok voltak leszamitva a lazat.Szegeny kis gyerkocok remelem hamar eltunik a laz es jobban lesztek.Az orvos nalatok is jo siman vesszi a dolgokat mint nalunk is.puszika

Kristóf és Maja írta...

Jaj ti szegények! Ez törvényszerű ezek szerint? Nálunk Kristóf is és én is az 1. szülinapunk után pár nappal vagy héttel betegek lettünk.. Szegény Ruben, te sem úsztad meg.. :( Gyors gyógyulást nektek, reméljük a gyógyszerek hamar hatnak és az éjszakák is jobbak lesznek hamarosan.
Puszika
Maja és Kristóf

Mátébogyó írta...

Melátszik, hogy tesók, mert Rubenita nagyon hasonlít a képen Lorira! :-p
Na Ti is gyengélkedtek!? :-o
Máténak is taknya-nyála egybefolyik, de szerencsére lát már nincs!
Most épp fulladozik 2 napja, én meg kikészülök tőle...
Remélem, hamar meggyógyul mindenki!!!!!!