2009. augusztus 3., hétfő

Repülő - Lori

Még szombaton történt. Anya ebédre csirkés, brokkolis, sajtos tésztát sütött. Én a brokkoli kivételével mindet szeretem is. Ahogy megláttam, rögtön magyarázni kezdtem, hogy valami gyanúsan zöld a tányéromban. Anyám erre azzal jött, hogy kivette belőle a nagy darabokat, csak kicsi maradt benne. Gyanúsan mérlegeltem a dolgot egy darabig, majd egy penne tésztát megfogva, megpróbáltam lekaparni róla a mikroszkóppal éppen csak látható 3 darab kicsi pöttyöt! Kettőt sikerült, de mivel a harmadik nem akart lejönni, fogtam és jól eldobtam, majd keserves sírásba kezdtem. Végül sajtos kenyér lett az ebédem.
Amúgy már csak 4 nap és repülünk Magyarországra! Anyám persze napokkal ezelőtt elkezdett pakolni, hisz mostanság nálunk nem igazán van szükség a nyári cuccokra. Szóval rettentően segítek neki. Főleg Ruben ruháinál, amiket természetesen fel kell próbálni. Egyik nap még lefekvéshez is vittem magammal a pizsamanadrágját. Abban aludtam el, egészen a térdemig sikerült felhúzni.
A repülőket nagyon szeretem, ha felfigyelek egyre, rohanok megnézni. Hallgatom is anya sztoriját a ’már csak párat alszunk és repülünk a mamához’ dologról. Ma például rajzban magyarázta el:

Gondoltam olyat én is tudok és gyorsan rajzoltam egy repcsit magam is:

Ma még vásárolgatni is eljutottunk öcsi nélkül. Apa csak 2-re ment, így addig csavarogtunk. Megvettünk még pár dolgot az unokatesóimnak, majd mentünk egy nagyot játszóterezni. Ott egy szőke kisfiú nagyon bejött. Simogattam a buksiját, mire mindig azt mondta: ezt ne csináld! Szóval szerelem első látásra:) Hiába nem tetszett neki a simim, azért csak jött mindig utánam. Aztán vicces akartam lenni és megpaskoltam a hátát. (Ja a kisfiú kb 2x annyi idős volt, mint én). Na szóval meglapolgatom, mire szalad anyukájához és panaszosan azt mondja: a kislány megütött!!! Ott is hagytam, inkább egy 6 éves nagylányt csodáltam a hátralévő fél órában, aki csak úgy kúszott, tekergett a mászókán.
Délután elvittük tesót szurira. Itt is jött a megelőző beszélgetés anyám részéről, lévén a legutóbbi eset… Szépen meghallgattam, megértettem, mutattam is, hogy ’így’ megy majd az injekció a combjába. Aztán már ott is voltunk a nővérkénél. Mondta nekünk, hogy 3 egész szurit fog benyomni!!! Anyánk már ezen majdnem sírt, de akkor aztán egy kicsit tényleg, amikor mind a három megvolt és Ruben csak úgy sírt és sírt és sírt… Még kint is megjegyezték, hogy van tüdeje a gyereknek.Mivel ez beleesett a délutánba, nem is mentem aludni. Inkább pakoltam és ruhákat próbálgattam. Kedvenceim: apa nyakkendői anya térdzoknijaival! Mindenkinek ajánlom, lassan úgyis bejön a divatba.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Lori, te nagyon ügyesen rajzolsz, és az izlésed .... szenzációs!
Már mi is számoljuk a napokat. Alig várjuk, hogy végre itt legyetek!
Puszi: Alida

Olivia ℇ Alexandra írta...

Szuperü lnézel ki a divatteremtő szerkódban és a repülőd nagyon szép lett!
(Egyébként a repülőn való rendes viselkedésről csak annyi, hogy nem ment csak úgy magától, kellett hozzá egy varázsdoboz is, amit mini DVD-lejátszónak hívnak!!! Ajánlom nektek is. Addig is jó csomagolást.)
Puszi