10-re értünk az állatkerthez, ahol rengeteg ember volt, nehezen tudtunk leparkolni. Míg bevártuk egymást, a kiállított elefántokat néztük, ahova Tami nagyon fel akart ülni.
Bementünk, majd rá szinte pár percre anyám apám torkának ugrott a semmiért, aminek az lett a vége, hogy egy kis ideig külön bandukoltunk. Végül újra összetalálkoztunk, nézelődtünk, sétáltunk, megebédeltünk –ahol anya az asztalnál megszoptatta Rubent- majd mentünk fókaetetést nézni.
Aztán egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy Bence unokatesóm nevét mondja a hangosbemondó. Valahogy sikerült neki elkeverednie a fókáktól, pedig végig ugyanott vártunk rájuk.
Ruben ekkor így aludt:
A nagy ijedség után megcéloztuk a játszóteret, ami annyira tetszett minden gyereknek, hogy órákig el sem mozdultunk.
Játszótérre menet:
Jó meleg volt:
Csak komolyan:
Aztán már majdnem este 6 óra volt, fáradtan és nagyon koszosan csak elindultunk, igaz kis kitérővel a Városligetbe.
Éjszakára cseréltünk Rubennel, mert míg én első éjjel szivacson aludtam, addig öcsi az utazóágyba. A szivacs nagyon bejött, kényelmes is volt, de anyám megelégelte az állandó visszapakolásom rá, így a kiságyban kötöttem ki, amit nagyon zokon vettem.
Éjszakára cseréltünk Rubennel, mert míg én első éjjel szivacson aludtam, addig öcsi az utazóágyba. A szivacs nagyon bejött, kényelmes is volt, de anyám megelégelte az állandó visszapakolásom rá, így a kiságyban kötöttem ki, amit nagyon zokon vettem.
2 megjegyzés:
Biztos nagyon jó kis napotok volt és jól éreztétek magatokat. Az idő is kedvezett a kiruccanásotoknak.Nagyon jók a képek,főleg a gorrilás.Helyesek voltatok az egyforma ruciba.
Puszi! Ádám és Szilvi
Az állatkert egy szuper hely, igaz? Én is nagyon élveztem, reméljük jövőre Maját is el tudjuk már vinni és ő neki is nagyon fog tetszeni. :) A rucikban pedig nagoyn csinik vagytok. És hát igen, a játszótér. Ott mi is elvoltunk Lilivel egy darabig..
Puszi
Kristóf és Maja
Megjegyzés küldése