Haverok, buli, lufi - Lori

Szombaton a reggeli oltozkodesnel nagyon beleloholtam magam a gondolatba, hogy megyunk klubozni. Anya nem gyozte mondani, hogy hetvege van, ilyenkor nincs klub, se suli.

Apat majdnem 1 oraig tartott kirobbantani az agybol. A hetvegen o a nagyfonok, es az etterem most lett ujra megnyitva, igy szegeny 14 orakat melozik. Vegul kicsit kesve, de azert elindult.

Anya kozben nem gyozte leakasztani a telefont a fulerol. Volt gimis osztalytarsat varta, aki bejelentkezett mara az angol baratjaval (Alex). Sajna apat lekestek, de legalabb konnyen megtalaltak a hazat. Egeszen 4-ig itt voltak. Anya kicsit tartott tole, hogy Alex nem fogja magat feltalalni, de kellemesen csalodnia kellett. Nagyon-nagyon-nagyon oda volt ertunk, vegig velunk jatszott ugy, hogy nekem a legjobb haverom lett, ami pedig nem szokik megtortenni idegenekkel. Vegen mar egyutt neztunk meset, meg is etettem csipsszel, majd mikor elkoszontek, folyamatosan orditottam, hogy 'nem, nem, neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem, Loli pápá, Loli pápá'. De sajna nem vittek magukkal, hiaba uvoltottem:(

A nap hatralevo reszet is bent toltottuk, pedig meg parszor beprobalkoztam a kimeneteli szandekkal. Azert igy bezartan is jol viselkedtunk, anyanak egy rossz szava se lehet rank.

Vasarnap -egy ujabb remes ejszakat a hatunk mogott tudva- fel 9-kor keltunk. Igaz Ruben mar 7-tol anya hajszalait tepdeste, de anyank olyan faradt volt, hogy igy is visszaaludt, nem is tudvan, hogy ocskos mit csinalt abban a masfel oraban.

Apat ismet alig lattuk, mar fel 10-kor ment is melozni. Lassan 10 napja dolgozik egy huzamban, csak szerda, csutortok lesz ujra szabad.

Mi sem maradtunk sokaig, oltoztunk es mentunk ki. Anya Adel baratosnojevel megbeszelt egy talalkat a Matalanban (ruhazati aruhaz), amirol mi kisse kestunk. Sot, nem is talaltunk semmit, de azert nem jottunk ures kezzel haza. Mar epp kifele mentunk, amikor anya eszrevett 2 heliumos lufit arvalkodni az egyik allvanyon. Gyorsban leszedte oket nekem, majd szaladtunk is kifele. Olyan boldog voltam, hogy meg csak! Egesz nap a féltett kincseimmel maszkaltam; enni, pisilni, de meg furodni se mentem nelkuluk, amibol volt is balhe elegszer. Elaludni sem tudtam nelkuluk, meg akkor is szorosan fogtam oket, mikor anya jott betakargatni.

Furdesnel nagyon balheztam a lufik miatt, mert nem vihettem be oket a vizbe. Ezert extra gyorsban mosakodtunk, majd -most eloszor- velem szaladt fel anya elsokent, Ruben lelkere beszelve, hogy el ne essen, aztan nyargalt is vissza a furdobe, hogy Rubent is felhozza. Egyszerre lettunk ismet oltoztetve; ide egy polo, oda egy polo....