2010. október 4., hétfő

Eso utan napocska - Ruben

Vasarnap zuhogo esore keltunk, ami hol rosszabbodott, hol alabb hagyott, de abbamaradni nem akart. Igy egesz delelottre bent rekedtunk, de legalabb kesoi reggelire kaptunk egy kiados adag palacsintat apatol. Egy talcanyi afonya, eper, fekete szeder es banan kisereteben, amit leginkabb a ragacsos mezzel nyomtunk. Ellie persze nem hazudtolta meg magat, 5 palat is benyomott, a gyumolcs felevel!
Untunkban fel s le maszkaltunk, elpakoltuk Ellie agyat, beramoltunk neki, teveztunk, majd en mar aludni is tertem 1-kor.
Mire felkeltem, pont elment noverkenk. Az anyukaja 3-ra jott, igy delutan apa kicsit fellelegezhetett, hogy 'csak' ketten maradtunk. Az ebed mar keszen vart, de nem kellett! Sem a leves, sem a sult, toltott pulyka tepsis krumplival. Csak inni akartam, de azt sokat! A nozim is rendesen folydogal mar, neha egy-ket tusszentessel, kohogessel...
Tesonk tavozasaval viszont elallt az eso es kisutott a napocska!!! Gumicsizma, esokabat es mar kint is voltunk. Annyira tetszett a pocsolya, hogy nagy tapicskolas kozepette bele is borultam! Csak a kabatom erte a vizet, igy azt lecserelve folytathattam is dolgom.
Anya magunkra hagyott, majd 10 perc elteltevel jott ki, hogy megdicserjen minket, amiert csondben, ugyesen jatszunk! Na ja, ugyesen ultem a vizben:)
Mivel bejonni eszem agaban sem volt, anya eloszor szaraz ruhaert ment, s hagyott kicsit meg pancsolni. (Hatha nem vagyok meg elegge nathas.) Mire lejott, en mar bent is voltam, apa leszedte rolam a vizes cuccokat, kaptam meleg ruhat, de ki mar nem mehettem.
Fent jatszottunk egy hatalmasat anyaval, mig faradt apank ledolt a nappaliban. Leteritettunk 2 pokrocot es azokon kellett ide-oda szaladnunk, minnel gyorsabban. Aztan csinaltunk alvos reszt is, ahova leheveredtunk Lorival, anya enekelni kezdte a 'See the little bunnies sleeping...' ovodas dalt, aminek a vegere fel kell pattanni es ugralni. Ezutan noverem kitalalta, hogy a pokroc viz es usztunk! Ugy utanoztam, mint egy majom, anya nagyokat rohogott rajtunk. Kesobb egymast kergettuk ugy, hogy megfogtam Lori polojat, aki olyan gyorsan futott, hogy csak szalltam utana. Aztan csereltunk, es o fogta az enyemet.
Vegul jol elfaradva, szomjasan, ehesen jottunk le. De a fott kaja ekkor sem kellett, mindketten kenyeret nyomtunk.
Furdes utan anya probalta elolvasni Lori hetvegere kapott iskolas konyvet, de hamar feladta a skot akcentussal irt sorok kigobozasat, igy visszatertunk az Anna es Petihez.
Jo ejszakat kivantam Lorinak, majd nagy uvoltesbe kezdtem, de anya nem kimelt. Lement, 10 percig birta es visszatert. Noverem boszen aludt mar, de en csak nem nyugodtam le. Lefekudtunk a nagy agyra, ott fel oran keresztul forgolodtam, szenvedtem, majd ujra az agyamban talaltam magam. Erre apa jott mellem fekudni egy ujabb fel orara, ami utan hagyott a nagy agyon, de fel perc mulva felpattantam es nagy szipogasok kozepette lejottem magam. Az osok vegul beadtak derekuk es hagytak filmet nezni velunk. 3/4 11-kor doltem ki, kettejuk kozott ulve.

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

A képek nagyon jók, életszerüek, bár Ruben vizes-űlős képétől kiráz a hideg (ebben az is szerepet játszik, hogy itt is esik az eső)Jó, hogy Lori strapabíró és szereti a társaságot.
Úgy látom Elli gyakran feszegeti az elviselhetőségi határokat, de azért már szelidült. Sok erőt, türelmet a "szülőknek". mamm

Izabella:-Szabina es Julia írta...

Nahat ez a Ruben nem semmi gyerek.Hogy milyen nehezen alszik el o is.Nahat tenyleg csondben lehetek a gyerekek az udvaron hisz roszban santikaltak.Lori meg nem ment szolni hogy Ruben a vizbe van beulve?Edes a Ruben a vizben ulos kepeken,jo kis nap volt ez is sok sok jatekkal.puszika

Mátébogyó írta...

Mekkorát lehet játszani a pocsolyában is! :-p
Ejnye, ez az elalvás!
Na a miénkről majd inkább mailben nyilatkozom..., úgy hétvége felé!
Pussz!