Apa szabadnapjan, azaz kedden ellatogattunk a dedihez. Mar 3 honapja nem jartunk arra, igy epp ideje volt. Reggel apa ugy dontott, hogy suliba se kell mennem, mert koran indulunk, fel is hivta oket, de aztan rajott, hogy meg venni akar valamit a nagyi kozelgo szulinapjara, meg busz sincs delig...emiatt a korzetihez szalado anyam jol felhuzta, majd a nyakaba is varrt, mert meg zuhanyozni akart, meg bankba ugorni...
Mivel en meg napok ota nagyon-nagyon rosszul alszok, -sokat sirok, visitok almomban, mert faj a labam- mar reggeltol nyugoskodtem. A dokihoz vezeto utat is sirassal, szenvedessel toltottem, majd a varoban folytattam az allando 'NEM'-ezest, s vegul ott is maradtam, mig anyam elintezte a dolgat. Mikor kijott szepen felalltam, es kozoltem, hogy 'nem sir Lori'.
Kimentunk a rendelo ele, ahova a fiuknak mar ezer eve meg kellett volna erkezniuk, de persze nem voltak sehol. Anyam pumpaja megint az egekbe szokott, mire valahara feltunt a piros babakocsi! Apa mit sem ertve szinten megsertodott kisse ideg anyamon, aki fogta magat es hazament, mivel apa meg 'csak' bevasarolni ment a nagyinak, majd haza es utana a buszhoz... Huu, varaszto egy csalad:)
Na a nagy vasarolgatas utan vigan ertunk haza. Ocskost sikerult elaltatni, majd 50 perc elteltevel ujra utnak indulni. A buszhoz szinte szaladtam, annyira szerettem volna mar egy kort menni rajta.
Dedihez erve nagyanyam kerestem, mert en vittem az ajandekot es oda akartam neki adni. Mivel aztan ot nem talaltam, dedinek nyomtam a kezebe, aki kisse meglepodott, de elfogadta. (Azutan apa visszabirtokolta.)
Nagyi is befutott, majd csak 1 orat maradtunk, mert tulsagosan hamar szetszedtuk a lakast es az osok mar nem birtak cernaval.
Deditol elbucsuzva nekivagtunk a nagy utnak, elsetaltunk nagyiek falujaba. En vegiguvoltottem az utat!!! Az eg adta vilagon minden, de MINDEN rossz volt! Csak a nagybatyamat meglatva hagytam abba a hisztit, majd a kutya nyakaba borulva, hozza dumcsizva ugy elvoltam innentol, mintha alvassal es nem orditassal toltottem volna azt az 1 orat.
Kisse ehezven innen athurcolkodtunk a jatszoteres pub-ba. Odafele felszedtuk a suliban eppen vegzo Jamie-t, anyukajat es occset, Alexet.
A pub-ban jol bekajaltunk, sokat jatszottunk, majd kezdven almosodni, 7-kor haza is jottunk.
Szerdan mar nem volt kerdes, mentem suliba. Az ejszakam szerencsere hangtalanul telt. Ugy el voltunk faradva a keddi nap utan, hogy az ejfel elott aludni tero anyank meg ugyanabban a pozban talalt minket, amiben elaludtunk!
Az iskolaba lepve rogton kozoltem anyammal, hogy huzzon haza, mert mar jol vagyok! Nem is kellett 2x mondjam, ment magatol. Elem apastul jott, akinek hanyagul odakoszontem, majd jokat pletyizve, rotyogve kisetaltam a tobbi kisgyerekkel.
Elszaladtunk bevasarolni, ahonnan mentunk volna a kacsakhoz, de leszakadt az eg, szaladnunk kellett haza.
Apank foztet kovetoen elpilledt a nappaliban, mig mi kimentunk az ujra szep idoben. 5-ig voltunk kint, mire anya megunta, hogy Ruben mindent osszefogdos, nyaldos es nagyon koszos. Azert nagyon nem bantuk a dolgot, nekialltunk Kisvakondot bamulni.
Csutortok reggel nagy izgalommal mentem iskolaba, mert anya csinalt egy kis meglepit a tanito nenimnek. Mikor az epulethez ertunk es lattam, hogy mindenki hozott valamit, megertettem, hogy ezt tenyleg oda kell adni es nem marad az enyem (papir virag). Beerven aztan elkezdtem mindenkinek kinalgatni, de miutan senki sem vette el, meglattam a tanito nenim es a kezebe nyomtam, majd leultem es kikiabaltam, hogy 'szia anya'.
10 korul az osszes tanuloval egyetemben elindultunk a templomba. Ezzel le is tudtuk az evzarot, amire szulok is johettek, de tudatlan anyam errol nem ertesult. Vissza jo keson ertunk, mivel idonkent akkora zuhe volt, hogy bent tartott minket.
Vegul kisebb-nagyobb konnyek kozepette elbucsuztunk mindenkitol es boldogan hazatertunk.
Itthon megsirattam a neninek adott viragaim, igy anyam belekezdett egy ujabb adag gyartasaba. Az ebed nem csuszott, de sutit koveteltem, ami elkeszulte utan nem kellett, mert tul (!) gyumolcsos volt. Legalabb rajzolasban nem talaltam kivetnivalot, igy anya hagyott minket kicsit buveszkedni. U.I.: A labammal az a baj, hogy mar most novesi fajdalmaim vannak! Apa -nagyi elmondasa alapjan- ugyanilyen koran es fajosan kezdte. Anya ilyenkor probal masszirozgatni, simizni, de tulajdonkeppen semmi sem segit...
3 megjegyzés:
Jo kis csaladi napjaitok voltak,kiveve a dohongo anyat es a lassu apat aki nem ert oda idoben.Szegeny Lori hogy neked mennyit kell szenvedjel a labad miatt na meg ejjel sem tudsz aludni,aztan meg a suliba is kell menjel.Jo sok dolgod akad minden napra.Jo lehetett a dedinel jatszani.
Edes lehettel az ajandekkal a kezedben meg ahogy elbucsuztal.pusizka
Még el se kezdődött a suli és már vége is van??? :-o
Ilyen suliba én is szívesen jártam volna! :-p
Akkor Lori is hirtelen növő gyerek?
Nekem is fájtak mindig a csontjaim, mert olyan gyorsan nyúltam meg...
Te Debi! Mit hogy kell? A chat ablakra gondoltál???
Ha nem lett volna az utóirat,akkor megjegyeztem volna,hogy nekem a növéskor szokott fájni a lábam.MEg is látszott az eredmény,mert múlt évben 18 cm-el lettem magasabb:)Lehet,hogy te is iskolás méretűre nősz.Ja,te már iskolás vagy:))A virágok nagyon szépek lettek,nem csoda,hogy nem szívesen adtad ki a kezedből.
Megjegyzés küldése