Ujra pirosan s nem evosen - Ruben

Csutortok delelott elvittunk par nagyobb, babaknak valo jatekot az egyik 'charity' boltba, ahol atadtuk oket egy neninek. Ok ezeket eladva, a korhazakban apolt gyerekek reszere gyujtik a penzt. Innen jatszoterre mentunk, ahonnan nagyon boldogan tertunk haza, hisz mar masodik alkalommal kaptunk fagyit az ott parkolo jegkremes autobol. (En egy tolcserrel kellett beerjem, nemi nyalnivalot belekenve Loriebol.)
Hazaerve aludni tertem. Ezalatt a csajok foztek, hazaugro apankat megetettek, majd vartak, hogy felkeljek. 3 ora utan meguntak a varakozast, de akkor sem keltem fel arra, hogy anya bejott megnezni.
Enni nem nagyon volt kedvem, inkabb csak ittam, majd gyumolcsot kertem.
Este megint edesen osszebujva teveztunk.Pentek reggel ugy zuhogott, hogy el sem indultunk klubolni. Es egy ideig nem is fogunk menni, mert most 2 het nyari szunet van ott is.
Helyette a piacra robogtunk el a neha alig szemerkelo, neha viszont szakado esoben! Felpakoltunk, majd beneztunk meg par boltba. Pl abba, ahova elvittuk a jatekokat es lattuk is, hogy mar ki lettek rakva eladasra.
Kacsakhoz setalva Lori vett egy szal szep margaretat, amit az eso elalltaval egyutt setaltattunk. Kineztunk a jatszoterre is, ahol egy szal lelket sem lattunk, mivel minden csurom vizes volt, de a hintazast azert nem hagytuk ki.
Itthon en ismet agyba lettem parancsolva. A kelletenel viszont korabban keltem, mivel noverkem nem fert bele a borebe es folyamataban hisztizett, kiabalt. Ehhez csatlakoztam en is, ami valahogy nem tette boldogga anyank. Enni most sem akartam, csak inni.

Amugy rolam annyit, hogy mostanaban jonnek a szemfogaim. Kicsit nyugosebb vagyok miattuk, bar amennyit altalaban sir a szam..., fel sem tunik anyanak. Az arcom nagyon szepen helyrejott azalatt az 1 het alatt, mig hasznaltuk a Canastent. Azota viszont ujra a regi, vagy meg pirosabb. A korzetihez kedden kell visszamenni. Rajottem, hogy vicces dolog bufogni! Ha jon magatol, akkor jo ferfiasan kiengedem, majd probalkozom ezerrel meg egyet kipreselni. Setalasok alatt elrohanok a tobbiektol. Hiaba a poraz, ha apa nelkul vagyunk, mert ugy anya nem birja tolni a babakocsit is, fogni engem es figyelni Lorit. Inkabb csak ott enged ki, ahol boven van hely rohanni. Ezek mellett pedig akaratos vagyok, verekszek, orditom, hogy 'nem, nem, nem', ha valamivel nem ertek egyett. De alvaskor a legjobb gyerek vagyok, szepen integetek es mondom, hogy 'bye-bye', egeszen addig, mig hallom anyat lemenni a lepcson.