Hogy hogy s mint vagyok... - Lori

A heten nem tortent sok izgi. Sulibol haza, szenvedes az ebed felett, utana jatszas, tevezes es maris vacsi, alvas. Kb 2 hete nem ill. csak az innyemre valo fott kajat eszem meg! Anyam siman ki van borulva ettol, mire apa csak annyit mond, hogy akkor azt fozzon, amit szeretek; sultkrumplit!!!

Kozben egyre jobban tudom, hogy mit akarok es mi a jo nekem. Rendesen szembe tudok szallni a szuleimmel, vitatkozni, kiabalni, de meg feleselni is! Nem egyszer kaptam mar a szamra ilyen esetekben...

Ocsit is nevelem, ha epp nem latja senki, belerugok egyet. A kovetkezo pillanatban pedig mar babusgatom, lesve minden kivansagat, amit o nem bir, lok el, mire begurulok es ujra bantom.
A beszelokemmel ugy allunk, hogy ismet volgyben! Mostanaban tobbszor nez ram anya kiabrandult szemekkel, mikor mar 5-6x elismetelteti velem, hogy mit mondok, de meg mindig nem erti... Ez leginkabb amugy abbol ered, hogy probalom utanozni az iskolaban hallottakat, de sokszor erthetetlenul jonnek ki a  szavak. Ilyenekkel szokom kordaban tartani a csaladom: 'cross your legs mummy', 'sit down Ruben', draw a 't' Lori'...

Annyi izgi megis volt a heten, hogy kedd keso delutan eljottek lengyel barataink. Anya feladvan a fursat, ami az egyik konyhai szekreny 30 centivel feljebb emelesehez kellett, megkerdezte Pavel-t (aki koztudott ezermester itt), hogy ha lenne egy kis ideje valamikor... 3 ora mulva itt is voltak! Mig a szekreny feljebb koltozott, mi 5-en gyerekek a padlasterben jatszottunk. Rendesen durvultunk, hisz 3 fiuval en is beindultam. A 2 nagyobbal (Oscar 5, Oliver 3) jatszottam persze, nagyokat birkozva, csikizve egymast. Aztan jott az, mikor egymas fejehez dobaltunk szinte mindent, majd a kis raulos-tologatos repulonkon toltuk egymast vadabbnal vadabb sebesseggel, amibol volt jo sok borulas is. Vegul Oliver esett egy hatalmasat (anya segitsegevel), amitol mindannyian lenyugodtunk. Ruben nem elvezte a dolgot, mert az ocsikejuk (Xavier 1) sokszor anya kezeben volt, amitol villamokat szortak a szemei. Ennek ugy probalt veget vetni, hogy bantalmazni kezdte Xaviert! Eloszor csak kicsit, ovatosan moge lopozva, majd atveve a mi modszerunk, anya oriasi aerobic labdajat fel meterrol vagva a fejehez!!!

Mivel kozben apukajuknak el is kellett rohanni, majdnem 2 orat voltak nalunk! Elmenetelkor sirtak is a fiuk, hogy ok marpedig maradni akarnak es itt alszanak...

A masik dolog csutortokon volt. Apa szabadnapos volt, anyanak meg el kellett mennie delutan az optikushoz. Az igert 1 ora helyett kettot volt el, ami alatt mi vegigjartuk a haz osszes szobajat, jo nagy kupit csinalva buliztunk, birkoztunk apankon, majd mire megjott (fel 7) mar olyan faradtak voltunk, hogy nyitott szajjal ultunk a teve elott!

Pentek reggel kellett ocsinek visszamennie a korzetihez. Egyszerre keszultunk el, de mivel apa meg evett, nekem mar menni kellett suliba, anyaval elindultam. Talan meg 5 perce se hagytuk el a hazat, mikor AKKORAT taknyoltam, hogy a harisnyam kiszakitottam mindket terdemen, de vagy 5 lyukban!!! Fajt is nagyon, anya felkapott, ugy sietett velem, kozben hivta apat, hogy szaladjon fel egy masik harisnyaert. Az iskolaba erve ujbol szipogasba fogtam, sajnaltatva magam az sajgo terdeimert. Apa epp idoben esett be, levettuk a szakadt harisnyat, ami alol elovillantak a jokora bibiim, de ragtapaszt nem akartam, igy csak felrantottuk a masikat es mar szaladtam is a tobbiekhez.

Az allando eseseim duhitik anyat, mert neha ugy borulok le a szekrol, mint egy zsak krumpli, annyira nem figyelek! Tiszta kek-zold folt vagyok, s nem csak a labamon... Emellett mar tobb mint 1 hete rosszak az ejszakaim. Az elso par alatt arra panaszkodtam, hogy faj a fulem, de az elmult es mas nem jott elo. Ettol fuggetlenul nagyon tudok orditani, rugni, dobalni magam es sirni. Szuleim meg hiaba kerdezik, hogy faj-e valami, kell-e pisilni; a valasz mindig nem.