2012. május 9., szerda

Melegedo idojaras - Ruben (apr 30 - majus 6)

Hetfoi nappal megkezdtem 3. hetem a suliban. Mar nekem is jar tej, ami ingyen van minden kisgyereknek 5 eves korig, de regisztralni kell hozza, igy emiatt kellett varni. Anya felt, hogy majd bepisilek a sok folyadek miatt, de a sajat ruhamban es egy hatalmas vigyorral vartam, hogy ertem jojjon.
Kedden mar sajnos nem voltunk ilyen ugyesek. Tudtam, hogy jon anya, mert mar leultunk szepen a taskankkal egyutt, de mivel a szuleim az utolsokkent jottek es mar nagyon, nagyon, naaaagyon kellett pisilni, ahogy meglattam oket, sirni kezdtem es azzal egyidejuleg pisilni... (Anya is majdnem sirt, ugy sajnalt.) A tanito nenim adott egy valtas ruhat es mar szaladhattunk is az elelmiszerboltba, majd onnan en vissza apaval, mert Lori art klubban volt meg 1 extra oraig.
Szerdan ismet a piacon at setalva mentunk suliba, igy tomhettem befele a fincsi epret a -meglepoen- gyonyoru napsutesben.
Mikor anya ertem jott, rogton latta, hogy abban a valtas ruhaban vagyok megint, amit aznap hoztunk vissza kimosva. Mondta is gyorsban a tanito neni, hogy ez most tenyleg baleset volt, mert az osszes kisiskolas (5 evesekig) egyutt ult es enekelt, es persze a legkisebbek voltak legelol, igy mikor felugrottam, nem tudtam, hogy merre szaladjak, mert mindenhol gyerek volt es mar nem ertem ki a mosdoba idoben... Anya ezutan megkerte, hogy a tejet kovetoen mindennap kuldjon el pisilni.
Delutan mentunk az 1 oras sport klubba. Ezuttal kint volt a szep idoben. A nagyok megprobaltak elsajatitani a 'rounders' szabalyait, ami baseballhoz nagyon hasonlo, mig en a szamokkal dekoralt gumilabdammal futkaroztam a focipalyan. Anyanak termeszetesen kergetnie kellett, amit egesz jol nyomott ugy fel oraig, majd kozolte, hogy tul oreg es tul nagy mar ehhez.
Ugy lefaradtunk, hogy csak na! Most legalabb gondolt anyank a nagy ehsegunkre es hozott sajtos rudakat a peksegbol, de a rinyalasom azt is csak egy darabig nyomta el. A furdesig hatralevo 2 orat sirassal, szenvedessel toltottem, majd fel 8-kor ugy bedoltem az agyba, hogy meg se mozdultam masnap reggel 8-ig.
Csutortokon apa szabad volt, igy az osok edes kettesben vittek okosodni. Mindkettonek adtam egy-egy puszit, majd belibbentem a csoportomba. Ertunk is kettesben jottek, de jol kifaradva, mert az egesz szabadidejuket vasarlassal (pl. Lori szulinapi ajandeka - szerk.), szaladgalassal toltottek.
Penteki napunk is hasonloan telt, de ertunk csak apa jott, mert anya kipurcant. Viszont otthon nagy orommel vettuk eszre, hogy vettek funyirot es 3 doboz festeket, hogy legyen valamivel lefoglalnia magat apanak a kovetkezo heten, mig szabadsagon lesz. Az estebed pizza volt, amit egyutt dobtunk ossze, majd a teve elott ulve ettunk meg.
Szombat reggelunk a szokasos semmittevessel telt. Mi leginkabb a padlasterben jatszottunk,
igy hagyva anyat a mosogeppel bajlodni...
Kora delutan aztan elsetaltunk a konyvtarba, ahol 2 orat maradtunk, reszben egesz jo gyerekekkent, csak 1 tinedzser fiut tamadtunk meg, aki hirtelen nem is tudta, hogy mikent viselkedjen velunk. Apa odajott, amikor vegzett a meloval, gyorsban megvettuk az ebedunk, majd jottunk is haza az eso elol.
Vasarnap delelott templomban voltunk, majd rogton hazajottunk. Benyomtunk egy gyors virslis ebedet, majd a kertben jatszottunk, mig anya atultette a paradicsom palantait, majd fogtuk a horgaszhalonk es leballagtunk a parkba.
Halat nem hogy nem fogtunk, de meg nem is lattunk, helyette viszont talaltunk lakatot, penzt a vizben. Miutan meguntuk, a jatszoteren bandaztunk, mig apa meg nem jelent a dolgozobol.
Miutan hazajottunk, anya fozni, apa pedig funyirot osszerakni es fuvet vagni kezdett. Mi nagyban segitettunk az utobbinak, de a nagy hangzavar mar egyikunknek sem tetszett. Estebed utan ismet kiultunk a kertbe es ott fogyasztottuk el az eperturmixunk,
amit kizarolag apa kedvessegenek koszonhetoen kaptam, mivel mostanaban nem eszek valami jol, sokat valogatok, ami miatt anyam hagyna ehezni, de apa nem tudja megallni, hogy ne jutasson nekem is valami fincsit ebed utan...

1 megjegyzés:

csupella írta...

Még mindig vidáman,és elevenen!:)