Kedden sulibol a fogorvoshoz mentunk. Anya behuppant a szekbe, a doki ba megnezte a fogait, majd kozolte, hogy minden szep es jo, kovetkezo! Nekem eszem agaban sem volt odamenni, pedig mar 2 hete erre gyakoroltunk es itthon meg en magyaraztam Rubennek, hogy majd mit kell csinalni. Ruben ugyesebb volt, anya olebe ult, de ahelyett, hogy kinyitotta volna a szajat, allat hangokat kezdett el nyomni a fogorvosnak, aki egy-egy oroszlan uvoltes alkalmaval probalt bekukkantani a szajaba. Nagyjabol sikerrel is jart, majd megdicserte ocskost es adott neki egy Pokemberes matricat. Erre en levertem egy nagy hisztit, mert nekem nem adott, igy inkabb gyorsban elhagytuk a terepet.
Hazaszaladtunk, apa osszedobta az ebedunk, majd jottek is Monikaek 5-re. Felkaptuk kabatunk, ciponk es besetaltunk velunk a varosba a karacsonyi fenyek felkapcsolasat megnezni. Az elejen meg jol viselkedtem, kaptam is egy vilagito botot csillaggal a vegen, edesseget, de aztan kiutkozott rajtam a faradtsag es onnantol kezdve mindenen sirtam. Igy meg sem vartuk, hogy a karacsonyfan felkapcsoljak a fenyeket, hanem elindultunk haza. A hazauton kaptam egy nagy sallert a szamra anyamtol, mert orditottam vele es kopkodtem... Ruben bezzeg az egesz utat vegigsetalta, es meg csak nem is hisztizett!
Szerdan mama jott ertem, mert anyam lusta volt, ill. azt mondja, hogy megint beteg ezzel a franya nathaval.
Csutortokon ismet harmasban mentunk iskolaba. Onnan anya ment a tanfolyamara, ahol -mondta- hogy majd csinal szep viragot cukorbol! Ertem apa jott Andrissal, kocsistul, miutan anyam kidobtak egy allas interjura. Itthon aztan elso kerdesem az volt, hogy hol a virag? Apa megmutatta, hogy anya csinalt egy rozsaszin liliomot es 6 db kicsi rozsat, de meg nincs kesz, igy sokaig nem is gyonyorkodhettem benne, pedig szivesen beleharaptam volna.
Penteken suli utan elso kerdesen az volt, hogy ugye nem kell holnap is mennem?
Szombat delelott csak en mentem setalni mamaval es Andrissal. Delutan aztan autoba vagtuk magunk es elmentunk Matthew (templombol ismeros kisfiu) 4. szulinapjara. Kestunk vagy 5 percet, igy mar elkezdotott a buli, amire meghivtak egy bohoc/buvesz nenit. Eloszor nagyon hangos volt, egyikunk sem akart a kozelebe menni. Kesobb aztan -mikor abbahagyta a muveszkedest- eloszedett egy halom labdat, amiben volt rozsaszin is. Egybol bekapcsolodtunk mindketten! Utana volt hullahopp, buborekok, szaladgalas... igy gyorsan elroppent az elso ora, mire mar jott is a kaja ido! Leultunk enni, utana a neni megint jatszott velunk, de ezuttal olyanokat, mint a 'pass the parcel', amihez korbe kell ulni, egymasnak adogatni egy nagy ajandekot zenere, majd ha megall a zene, akkor akinel eppen van letephet egy reteg csomagolopapirt rola es kap egy meglepit. Nekem es Rubennek is sikerult egy-egy konyvet kaptunk. Utana szinten zenere jatszottuk azt, hogy kove kell merevedni, ha megall a zene. Itt a legugyesebb kisfiu es kislany nyerhetett valamit. En voltam a kislany es kaptam egy pici ajandekot! Vegul megjott a torta is, amit teso rogton bevagott, mig en inkabb a lufimmal jatszottam.
Hazajottunk, ettunk, majd anya szedte is a satorfajat es elhuzott melozni. Mi maradtunk mamanak es Andrasnak, akik jol jartak velunk, mert nagyon el voltunk faradva, igy aludni mar fel 8-kor, egy hang nelkul tertunk.
Vasrnap apa szabad volt. Kitalalta, hogy menjunk el Robin Hood fajahoz, majd megnezni a dedit, nagyit. Kora delutan felkerekedtunk, bedobtuk a kocsiba a bicsom, ocsi motorjat es mar mentunk is. Odaerve en orommel pattantam a kerekparomra, de Ruben kozolte, hogy o inkabb setalni akar!
Az elso 1 ora gyorsan es jo kedvben telt el, de eppen mire ott voltunk, hogy menjunk vissza a kocsihoz, nekem bekattant valami. Semmi sem tetszett onnantol, a bico sem kellett, csak kiabalva tudtam kommunikalni, kopkodtem, bantottam Rubent... Igy mikor visszaertunk a parkolohoz es apa bement az ajandekboltba, nekem nem vett semmit, csak ocsemnek egy muanyag ureges botot, amiben egy sip (?) csuszik fel s le, fugyulos hangot kiadva. Az utat vegigduzzogtam a dedihez, de mikor leparkoltunk, mosolyogva, vidaman szalltam ki a kocsibol es onnantol kezdve egy rossz pillanatom sem volt mar.
Dedinel masfel orat maradtunk. Most nagyon jol volt, tudta, hogy kik vagyunk, beszelgetett, kerdezgetett. Innen a nagyihoz mentunk, ahol szinten masfel orat maradtunk, es csak anya nyavogasa miatt jottunk el. Ruben persze nem birta tovabb, rogton bealudt az autoban. Sokaig nem hagytunk, apa fel ora mulva -mar itthon- konyortelenul ebresztgetni kezdte, de utana szegenyke meg az etetoszekeben is csukott szemmel uldogelt, majd sirt.
