Hétvége - Lori

Még pár napja apával sütöttünk kenyeret! Ez volt az első próbálkozás, de olyan finom lett, hogy 3 napon keresztül az volt a vacsorám.
Tegnap meg palacsintázós napunk volt. Mentem közelebbről is kifigyelni, hogy mi serceg a tűzhelyen. Anya szólt, hogy ne menjek túl közel, mert meleg. Erre én –csak azért is- gyorsan odaszaladtam és rátettem a kezem a serpenyő peremére!!! Volt nagy sírás-rívás, bár nyoma nem lett, meg le is hűtöttünk, de a palacsintákkal összevesztem. Nem voltam hajlandó megenni őket, mert hogy ’meleg’. Végül győzött az éhség, 5 perc elteltével visszabandukoltam a konyhába és benyomtam az összes, hideg palát:)
Ma reggel pedig egy cica ült a kerítésünkön. Ahogy odamentem az ablakhoz, felugrott hozzám és keservesen elkezdett nyávogni. Kinyitottuk az ablakot, mire rögtön odajött és készült beugorni:) Anya persze behúzta az ablakot és mondta a macskának, hogy be nem jöhet, de hoz neki enni. Mire aztán visszajött a felvágottal, a cica meggondolta magát és odébbállt.
Délutáni kelésem után várt a húsleves. Én kerek-perec kijelentettem, hogy nem kérem és mentem csipszet, csokit keresni. Anya csak lesett, de nem engedett, még a játékom is elvette:( Aztán pont hívott minket a mama, amitől jó gyerekbe váltottam, mert a beszélgetésük után mondta anya, hogy mama üzeni: egyek! Mentem is a székemhez, beültem és az egész tányér levest megettem.
Utána segítettem anyának kókuszos kockát csinálni. Még pedig úgy, hogy mindent leteszteltem! Kezdtem a csoki szósszal, majd a kókusz reszelékkel folytattam, végül a piskótát magát is megkóstoltam. A pólóm, arcom, kezem tiszta csoki lett, úgy kellett kimosdatni belőle, de megérte:)

(Ez egy régebbi süti készítős alkalom)
Még egy hete sincs, hogy a sétálásaink alkalmával azt vették észre a szüleim, hogy félek az emberektől! Tisztes távolságból minden rendben van, de amint közelit egy idegen, behúzott nyakkal tekerek vissza a családomhoz. Apa azt mondja, ez jó, de anya szerint túlzásba viszem a dolgot.
Mostanában a Spot a kedvenc mesém. Ez egy kis kutyáról szól, aki mindenféle kalandokba keveredik. Ha unom magam, akkor már sokszor mondom is: ’kicsi vau-vau’! Újabb mániáim a ki-, bepakolás illetve gyűjtögetés. Az összes puzzle, fakocka, legó… megy a táskámba, bőröndbe, zacskóba, vödörbe. Aztán persze hagyom anyának, hogy fél nap alatt visszapakolgassa őket a helyükre:) A gyűjtögető mániám pedig abból áll, hogy ami kicsi dolgot fellelek a házba, azt összeszedem először a zsebembe, majd valami zacsiba, dobozba rakom őket és hordozom egész nap.