Magyarország - 7. nap (Lori) Hajdúszoboszló

Csütörtökön ott folytatta az időjárás, ahol szerdán abbahagyta. Azért kimentünk a strandra, még kicsit úszkáltunk is, de inkább csak a nyugágyon ültünk és nasiztunk, a melegre várva.
Végül az eső győzött és kergetett minket haza kora délután. Komótosan körbeálltuk Edinát és Tomit, akik az aznapi vacsi felelősek voltak.

Magyarország - 6. nap (Lori) Hajdúszoboszló

Szerdán aztán kiszabadultunk a strandra! Mi apával rögtön vízbe is vetettük magunk.

A napocska szépen sütött, még Ruben is bemerészkedett egy kicsit.

Dél körül megéheztünk, elmentünk lángosozni. Ekkor a szél is feltámadt kicsit és a nap is elbújt. Játszóterezni azért pont jó idő volt.

Későbbiekben már nem is nagyon mentünk be a vízbe, főleg a délután eleredt szitáló eső miatt.

Magyarország - 5 . nap (Lori) Hajdúszoboszló

Kedd reggel…azaz délelőtt sikerült elindulnunk. Megkaptuk a mama kocsiját, ami így csak a miénk volt. A hátulját jól megtömtük babakocsival, csomagokkal; ami miatt néha úgy kellett nekirohanni a domboknak az autópályán, de még így is az egyik legjobb időt futottuk.
Míg bejelentkeztünk a kempingbe, megjöttek Andrásék is. Kipakolás alatt pedig Edináék, majd Alidáék! Délutánra teljes is lett a csapat, de a strandra már nem volt erőnk kimenni. Csak a teljesség kedvéért a résztvevők: mama, Alidáék (anya nővére) (Alida + Gábor, Dani, Bence, Tami), Edináék (anya nővére) (Edina + Tomi, Krisztián, Péter, Ákos), Balázs (anya bátya) és kisfia Balázs, András (anya öccse) és barátnője Lilla, Benjámin (anya öccse) és kislánya Jeni és persze mi (anya + apa, én, Ruben). Ez akkor 11 felnőtt és 10 gyerek!!!
Ha már a nagy vízhez nem jutottunk ki, improvizáltunk egy kicsit. Levetkőztettük egymást,

és beültünk a csónakba,

míg Ruben kipihente magát az emeleten (röpke 4 óra alatt).

Késő délután megcsináltattuk a fényképes strandbelépőt.
Végül elmentünk kicsit csavarogni és enni, miután öcsi végre méltóztatott felkelni.

Szökőkútnál:

Na ezt légyszi mindennap:

A 3 személyes babakocsink:

A banda egy része:

Fekvést megelőző anyázás:

És az esti ping-pong bajnokság:

Magyarország - 4 . nap (Lori)

Hétfőn szinte semmit sem csináltunk, csak lustálkodtunk. Elmentünk sétálni a városba, vettünk nekem cipőt, apának meg egy rövidnadrágot, mivel anya egyet se csomagolt be neki, csak az uszógatyóit hozta el.
Délután megint játszótereztünk kicsit, majd este összepakoltunk, hogy kedd reggel időben tudjunk indulni Hajdúszoboszlóra.

Állva is tudok hintázni.

Magyarország - 3. nap (Lori)

Vasárnap reggel mamázva keltem. Anya még előző este közölte, hogy ha gyorsan elalszok, akkor megyünk a mamához.
Mentünk is, amint megjött Benji nagybátyám, hogy kivigyen minket a rakat cuccunkkal Aszódra. Volt is nagy öröm, már nagyon hiányzott a mama. Csak az a sok idegen ne lett volna (nagybácsik, papa, szomszédok), kicsit megijedtem, és onnantól kezdve nagyon bújtam anyám szoknyájába.
A gyerekeknek viszont tetszettek, főleg Jeni, aki Tami után a legújabb áldozata lett nagy szeretet-özönömnek. Sajna ő sem viszonyozta úgy az érzéseim, ahogy én akartam volna, de nem adtam fel, amikor csak tudtam, simiztem, pusziltam, dögönyöztem, sőt hátra, arcra paskolgatva tovább ’szerettem’ őket.
Ebéd után kimentünk pancsolni. 5 unokatestvérem volt a mamánál, így Rubennel együtt (aki csak kis ideig fürdött) betöltöttük az egész medencét.

Délután jól kifáradva leheveredtem Alida nagynéném mellé, aki Taminak olvasott mesét. Tamcsi már rég meglépett, mikor én még mindig ott ültem, majd ültömben bealudtam. Az ősök meg csak lestek, mert ilyenre még nem volt példa, de hát előző nap nem aludtam délután és azért fárasztó volt az állatok nézegetése.
Kelés után benyomtam egy tortát,

majd kimentünk a játszótérre.

Anya tök zavarba jött, mert ahogy odaértünk, mindenki kedvesen köszönt. Itt kint ilyenben nincs részünk, nem vagyunk hozzászokva, de nagyon jól esett!

Magyarország - 2. nap (Lori)

Szombat reggel anyáink egyforma ruhába bújtattak minket. Ennek örömére a kanapén ugráltunk, míg el nem indultunk.

10-re értünk az állatkerthez, ahol rengeteg ember volt, nehezen tudtunk leparkolni. Míg bevártuk egymást, a kiállított elefántokat néztük, ahova Tami nagyon fel akart ülni.

Bementünk, majd rá szinte pár percre anyám apám torkának ugrott a semmiért, aminek az lett a vége, hogy egy kis ideig külön bandukoltunk. Végül újra összetalálkoztunk, nézelődtünk, sétáltunk, megebédeltünk –ahol anya az asztalnál megszoptatta Rubent- majd mentünk fókaetetést nézni.
Aztán egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy Bence unokatesóm nevét mondja a hangosbemondó. Valahogy sikerült neki elkeverednie a fókáktól, pedig végig ugyanott vártunk rájuk.

Ruben ekkor így aludt:

A nagy ijedség után megcéloztuk a játszóteret, ami annyira tetszett minden gyereknek, hogy órákig el sem mozdultunk.

Játszótérre menet:

Jó meleg volt:

Csak komolyan:

Aztán már majdnem este 6 óra volt, fáradtan és nagyon koszosan csak elindultunk, igaz kis kitérővel a Városligetbe.

Éjszakára cseréltünk Rubennel, mert míg én első éjjel szivacson aludtam, addig öcsi az utazóágyba. A szivacs nagyon bejött, kényelmes is volt, de anyám megelégelte az állandó visszapakolásom rá, így a kiságyban kötöttem ki, amit nagyon zokon vettem.

Magyarország - 1. nap (Lori)

Megjöttünk, minden okés. Hol is kezdjük?
Pénteken, 7-én kora délután indultunk. A taxi időben jött, az utat mindannyian jól viseltük, mivel mi öcsivel aludtunk.
Aztán a reptéren jött a nagy meglepetés!!! Igazi repülők, azt se tudtam hova rohanjak.

A beszállásnál minden rendben volt; hiába, az angol hidegvér! Nem volt tolakodás, elsőként lettünk beengedve, szintén az elsők között ültünk le a gép legelejébe, ahol jó nagy hely van a lábnak, játékoknak.
Semmi késés, gyors indulás, kellemes út. Annyira jó gyerekek voltunk, hogy egy néni a végén úgy megdicsért minket, hogy anyám, apám szája nyitva maradt.
Leszállva megcsapott minket az anya által nagyon hiányolt kánikula. Azért a jóban jött a magyar hülyeség is, benyomulni a buszba, várni vagy 10 percet, utazni legalább 2 percig, majd szinte a gép orra előtt kiszállni!!! Röhögtek is a külföldiek, akik ilyet eddig még nem láttak.
Na de kiértünk a csomagokkal, ahol Gábor várt ránk. A mama is befutott, Jenivel egyetemben. Bepakolás után irány Káposztásmegyer, ahol anya nővérének többi családtagja várt már minket nagy izgalommal. Kicsit kiugráltuk magunk, majd mentünk is aludni, hogy a másnapi állatkerti látogatásra frissek legyünk.