Csutortokon aztan sikerult eljutnunk a sulimba! Apa 10-re ment dolgozni, de mivel a mama itt van, igy nem kellett Rubent vinnunk.
Ahogy beleptunk a terembe, bujtam anyamba, mint meg sose. Alig birt levakarni magarol. Csak akkor ereztem jol magam, amikor mindenki mastol tavol jatszottunk edes kettesben. Amikor viszont odajott par neni beszelgetni velunk, akkor ugy bebujtam anyamba... Mar a vegen probalt eltolni kicsit, hogy legalabb levegot tudjon venni, de akkor elovettem a 'szep' nezesem, amin rogton megesett a szive.
Volt egy kis eves is; keksz es udito. Ott viszonylag elvoltam magamban. Azutan jott a kozos enekles, amin elegge 'egyedien' viselkedtem!
Minden gyerek leult a szonyegre, a szulok mogenk a szekekre. A tanito neni enekelni kezdett, mutogatva a dalokat. Pont olyan volt, amit mi is tudtunk, de en meg nem mozdultam volna. Anya odajott, hogy egyutt enekeljunk, mire magambol kikelve kiabalni kezdtem, hogy 'nem, nem, nem'!!! Kicsit lenyugiztam, de visszulni mar nem akartam a tobbiek koze. Azert meg probalkozott anyam parszor enekelni, de ugyanugy reagaltam ra, mint elso alkalommal.
Vegul az elkoszonesnel felderult az arcom, es elso alkalommal megszolalva, boldogan mondogattam kifele szaladva, hogy 'bye-bye'.
Hazaerve a mamaek epp indultak. Mentek Manchester-be a regi munkahelyere. A napunk nelkuluk telt, nem sok izgalommal. Delutan aludtam, bar nehezen jott ossze, hangosan jatszottam, Rubent is felkeltve.
Este sajtos sutit sutottunk, ocsi segget raztuk, majd leultettuk a mosogep ele, ahol vegre -siras nelkul- eltoltott vagy fel orat!
Voltam mostanaban tobbszor is a kertunkben. Anya se erti, hogy eddig szep ido, napsutes... ki se dugtam az orrom, mire meg itt az osz, fel orakat toltok kint. 
