2009. szeptember 6., vasárnap

Mar tudok rendort hivni! - Lori

Nem is meseltuk meg, pedig mar vagy egy hete tortent. Apa bement a varosba egyedul. Anyanak valami kellett, felhivta. Kozben oltoztunk, amit en epp nem akartam, ezert megkaptam a telefont, hogy foglaljam le magam. Nyomogattam lelkesen a gombokat, anya fulelt, mert jo hangos, hallani, ha valakit esetleg sikerul felhivnom.
Mar Ruben is kesz volt, lejottunk az emeletrol. En meg mindig a telefonba esve, kisse lemaradva kovettem oket. Egyszer csak hallja anya, hogy valaki beszel a telcsibol, de azt hitte automata, gyorsan kikapta a kezembol es lerakta.
Kb 2 perc telt el, csorog a telefon. Anya gondolta apa az, de nem! Egy neni volt, a rendorsegtol!!! Kiderult, hogy a 999-et tarcsaztam, ami itt a segelyhivo szam. Ez a rendorseghez fut be, de tuzoltot, mentot is itt kell kerni.
Szoval kerdezi a neni, hogy minden rendben van-e, mert errol a szamrol volt egy hivasuk es csak egy kisgyereket hallottak beszelni!? Anyam nem kicsit atment vorosbe, nem gyozott bocsanatot kerni, mikozben biztositotta a nenit, hogy jol vagyunk.
Miota hazajottunk Magyarorszagrol, nagyon jol eszem! Eddig nem akartuk elkiabalni, de mar erezni is a popomon, hogy nehezebb. Reggelizek, tizoraizom, ebedelek, uzsizok es vacsizok!!! Ez kb azota nem volt igy, hogy 5 honapos koromban elkezdtuk a hozzataplalast es en elkezdtem egyre kevesebbet enni.
Megtanultam 'nem'-et mondani. Nem feleselek, hanem szepen mondom, ha kerdeznek es nem akarom a dolgot. Pl. a pisilessel allandoan zargattak a szuleim es ugyesen mondtam, hogy nem, ha nem kellett. Az utobbi par napban viszont mar nem is kerdeznek, mert fogom magam es egyedul intezem a dolgaim. Ma sikerult egy kicsivel nagyobb kakat kipreselni magambol a bilibe, bar a vege most is a bugyiban landolt.
Atmentem majomba! Mindenkit utanzok. Ha Ruben sikit, sikitok; ha anya vakarozik, vakarozok; ha apa kohog, kohintek... Azt viszont nagyon megmondom, ha valaki mas ruhajat, etelet, homijat hasznalja. Reggel anya apa laptopjat hasznalta, mire kikelve magambol kiabaltam, hogy 'daddye'. Amikor meg Ruben megfogta a kutyusom, hangosan kozoltem vele, hogy 'Lolie'.

Segitek ocsinek fordulni

2009. szeptember 5., szombat

5 honapos lettem!!! - Ruben

Ma vagyok 5 honapos!!! A mereteim: 8.200 gramm es 70 centi. Nem vagyok mar dagi, inkabb csak nagy. A hurkaim meg ugyan megvannak, de mar nem nagyok es a pocakom se annyira hordos.

Vilagba mosolygok, ha valakit meglatok. Sot, ha hangokat hallok, akkor a hangforras fele fordulok. Lorit latva mindig feleledek, kezem-labam jarni kezd! Szoktam kapni tole egy rakat puszit, de alkalmankent kinyomja a szemem vagy eppen beletamaszkodik a hasamba.

A fordulas mar megy, de nem viszem tulzasba. Oldalt nagyon szeretek lenni, meg aludni is ugy szokok mostansag. Ha kapok jatekot magam melle, akkor ahhoz is fordulok, nyujtom kezecskeim. A sajat jatekaim kezdenek unalmassa valni, nem ugy, mint a tesoi, aki viszont neveloi celzattal mindent csak par masodpercig ad oda, majd kirantja a kezembol.

Szeretem hallatni a hangom. Sokat kiabalok; csak ugy. Rohogni is tudok, foleg Lorin, meg ha egyszerre 'ugralunk'.

Eves kozben szivesen csinalok 'mast'; csipek, harapok, beszelek, fujok... A hangzavart viszont olyankor nem birom!

Neha mar legorbul a szam, ha anya kiesik a latoterembol. Nagyon meg tudok sertodni, ha valami nem tetszik vagy valaki bant.

2009. szeptember 3., csütörtök

Book, fish, jatszoter - Lori

Szerda este valamiert ramjott az olvashatnek es azota napi programomma valt. Kiabalok anyanak, hogy 'book, book, book', majd leulok a kicsi asztalomhoz es sorban atolvasom oket.


A rajzolas is vissztert mindennapjaimba. Megtalaltam a magneses rajztablamat (vagy hogy hivjakot) Ruben kisagya mogott, es hirtelen lufit es 'fish'-t kezdtem rajzolni.
(A kepen lufi, lufi, hal, lufi es repulogep lathato.)

A szobatisztasaggal vagyunk, ahogy eddig. Kakilni meg mindig nem tudok a bilibe, bar egyszer mar majdnem sikerult, legalabbis az eleje odament. Ilyenkor szoktam kerni pelust, amit megprobalok egyedul felvenni, es oda vegzem dolgom. Bar neha nem szolok es akkor a bugyim banja.
Mivel az idojaras egy kicsit sem akar kedves lenni hozzank, anyaval tegnap elsetaltunk a kozeli ovihoz, ami inkabb egy kozpont, vedonovel, baba-mama klubbal, tanfolyamokkal. Ide csak egy kis fuzetert mentunk be, ami napokra bontva tartalmazza a varosban talahato baba-mama klubok helyszineit, idopontjait es arait.
Innen arra a jatszoterre mentunk, amit a kozpont melle epitettek par honapja. Kicsit esos volt az ido es nagyon fujt a szel, de igy is meglepo volt, hogy rajtunk kivul egy lelek sem volt ott!
Azert en elveztem a dolgot, meg sirtam is, amikor hazaindultunk.




A setank csak egy oras volt, ahogy mostanaban szinte mindig. Sokat vagyunk bezarva, pedig nekem nagyon mehetnekem van. Igy a szofogadas se megy igazan. Na meg Ruben neveleseben is probalom kivenni a reszem, amit anyank egyaltalan nem dijjaz. Vagy ha eppen nem azon ugykodom, akkor utanzom ocsit! Kedvenc jatekunk a 'ki tud nagyobbat sikitani?' Es vajon ki tud ennek a legjobban orulni? Persze, hogy anya!!!

2009. szeptember 2., szerda

Vedono, cipo - Ruben

Kedden anya jobban vakarozott, mint valaha. Elso utunk a gyogyszertarba vezetett, ahol egy nagyon aranyos neni adott neki kremet, ami persze nem segitett.
Utana az 1 fontosba neztunk be, mivel utolso latogatasunk mar tobb hete volt es anyanak viszketett a tenyere.
Bementunk 2 doboz zsepiert es kijottunk egy nagy zacsival. Volt rengeteg Thomasos tanyer, pohar, eteltarto, kulacs... vettunk mindenbol egyet, hogy majd legyen nekem, de Lori maris lenyulta oket. (Lehet kene meg egy szett?)
Ezutan felsetaltunk a szamitogepszerelo bacsihoz, aki szolt, hogy nem tudja kiirni a regi kepeinket dvd-re, mert nem talalja a kepeket.
Mire odaertunk, a bacsi mar hazament, mehettunk masnap vissza...
Kaptam vegre igazi cipot a labamra. A fuzoi percekre lekotottek!

Szerda reggel a korzetinel kezdtunk; anya delutanra kapott idopontot. Innen utunk ismet a szerelo bacsihoz vezetett, aki ezuttal ott volt es sikeresen megtalalta a kepeket a segitsegunkkel.
Hazafele jovet megetettuk a kacsakat. Lorit hagytuk kicsit rohanni a jatszoteren, de a sok esotol minden olyan piszkos, csuszos volt, hogy anya nem gyozte torolgetni a mancsait. Vegul ugy indultunk el, hogy anya bekototte Lorit a babakocsiba, mert meg maradni akart, de mar esett az eso.
Itthon mentunk aludni mindketten. Elsokent en keltem, Lorit ugy kellett. Nem volt boldog, nyuglodott, egeszen addig, mig engem meglatott.
Miattam kellett menni a vedonohoz. Mar 2 honapja nem voltunk, gondoltuk nezunk egy sulyt. A vedono kisse morcos volt, megkerdezte 'minek jottunk?' Na mindegy, lassan megszokjuk a 'meleg' fogadtatast. Amugy 8.200 gramm vagyok!!! Mar nem elozom meg Lorit annyival, aki igy 5 honaposan 8.000 gramm volt:)
Ezutan lelifteztunk a foldszintre, ahol pont elkaptuk a melobol erkezo apat. Leultunk a doki varojaban, ahol ropke egy ora alatt be is hivtak anyat. A bokkento csak ott volt, hogy a pottyei total eltuntek delutanra!!! Igy kb 2 perc alatt vegzett is, egy 'ilyen elofordul, ha visszternek, jojj ismet' orvosi utasitassal.
Delutan apa sutott nekunk csirket, amibol kivetelesen Lori is evett (biztos a jo magyar meznek koszonhetoen).
Mivel apank nagyon almos volt a szokatlan korai kelestol, mi -jo gyerekek modjara- felmentunk az emletre jatszani.

Aztan en kicsit elszenderedtem a nagy munkaban.


Este mar a csaladfovel kiegeszulve pancsoltunk, majd kicsit kesve, mentunk is aludni.

2009. szeptember 1., kedd

Hosszu hetvege 3. - Lori

Hetfo reggel anya bekapcsolta a futest, teleengedte a kadat es beleult! Apaval csak neztuk, hogy mi baja, mire azt mondta, hogy mar nagyon regota akar egy nagyot csobbani, de estenkent mar olyan faradt, hogy elmegy tole a kedve. Erre apa csak megrantotta a vallat, mig en lelkesen vetkozni kezdtem.
Furodtunk vagy egy orat! Nagyon elveztem, hisz mar honapok ota nem furdott velem egyik szulom se.
Ahogy kimasztunk a vizbol, apa rogton feloltozott, hogy menjunk setalni. Anyank meg jot rohogott, hogy persze, vizes hajjal, Ruben etetese elott? Legalabb egy ora, mire kesz lesz. Apa adott felet...
Kisse rohanva, de kesz lettunk. Anya ut kozben meg lebegtette a hajat, hogy szaradjon, mikor apa iranyt valtott es kozolte, hogy megyunk bulizni!
Suli kezdest megelozo hetvegen szokott lenni egy nyarbucsuztato fesztival 3 napig. Most nem ott volt, ahol eddig (tolunk 5 percre), hanem a varos masik vegebe (kb 45 percre).
Ahogy odaertunk, ki akartam probalni az osszes jatekot, de a gonosz szuleim nem engedtek. Olyan hisztiket csaptam le, mint meg sose! Tipikusan mindent akartam es ha 'nem' volt a valasz, akkor visitottak, orditottam, rugtam, foldrevertem magam...
A jobb pillanataimban azert felultem par dologra:







Nem volt konnyu elindulni, akartam meg menni par kort a vonaton. Vegul egy adag hasabburgonya segitsegevel hagytuk ott a bucsut. Az mar csak hab volt a tortan, hogy menet kozben ramjott az '5 perc' es valamin ugy kivagtam a hisztit, hogy elhajitottam a hamimat! Anya es apa csak neztek, mert tenyleg nem tudtak mit akarok, de hogy ezt igy kell kibalheznom? Vegul bekotve maradtam hazaig, alkalmankent sirva, de vegul belattam, hogy most en maradtam alul.

Itthon rogton agyba kerultem. Keles utan apaval fuvet nyirtam, anyaval porszivoztam. Este pedig ugyesen eljatszottam azzal az ekszerkeszlettel, amit a bucsuban nyertem egy uszo pingvin kifogasaval.

Hosszu hetvege 2. - Lori

Vasarnap igazi borongos napunk volt. Kimozdulni nem sok kedve volt az osoknek, de a boltba mindenkepp el kellett mennunk.
Apa talalt ott egy hosszu alagutat, ami kukacot formal. Mar regota akart nekem egy ilyet es most olyan olcso volt, hogy meg anya is beleegyezett.
Itthon aztan felallitottuk, de nem tetszett. Hozzaerni se akartam, csak hisztiztem. Apa be is hajitott az agyba azzal, hogy a jobbik labammal legyek szives felkelni.
Nem igazan jott ossze, delutan is hisztibol allt az eletem. Legalabb tevezhettem, a Spot lenyugtatott. Korai fekves, es igeret valami izgire masnap, ha gyorsan elalszok...

Hosszu hetvege 1. - Lori

Augusztus utolso hetvegeje hosszu hetvege Angliaban. Meglepo modon apa az egeszet velunk tolthette, szombattol hetfoig!
Szombaton csaladlatogatos napunk volt. Dedinel kezdtunk, ahol Ellie mar vart rank a nagyival. Egy hatalmas zacskoval estunk be, ugyanis Ellie most lett 6 eves, es apa jol bevasarolt neki. En aktivan segedkeztem a bontogatasban, de kedves noverem nagyon irigy volt, mindent elhuzott elolem. Mig mindenki csak mosolygott rajta, anya probalt a lelkere beszelni, hogy nem fogom megenni a jatekait, csak szeretnem megnezni. Nagy duzzogva megertette, de csak par pillanatig tarthattam oket a kezemben.


Innen a nagyihoz gyalogoltunk. Szuleim remeltek, hogy elalszok az ut soran, de nem akartam. Odaerve jo nagy kosz fogadott minket; kutyaszor es por minden mennyisegben. Anya meg soha eleteben nem vagyott ennyire pubba menni. (Ki is jott rajta az allerigia, azota vakarozik, piros foltokat novesztve.)
Termeszetesen nagy foci meccs volt aznap delutan, igy nem szabadultunk gyorsan. Apa elvezte, hogy a regi cimborakkal sorozhet vegre kicsit, mig anya es nagyi vigyazott negyunkre (Ellie, Jamie, Ruben es en). Neha meg Alexet is megkaptuk, de neki ott volt az apukaja is, aki egy ido utan elvitte ot haza.

(Egy kislany is csatlakozott a bandahoz, aki nem volt hajlando megszolalni.)

Nagyiekhoz fel 7-re ertunk vissza, a taxit 8-ra hivtuk; addig Georgina nagynenem osszedobalt egy zacskonyi ruhat Rubennek.
Hazaerve anya nem gyozott varni, hogy a futes kicsit felmelegitse a hazat es mar dugott is minket a viz ala. Ruben jol viselte, de mivel en nem aludtam egesz nap, orditottam, ahogy csak tudtam. Gyorsan feloltoztunk, majd fel pillanat alatt el is aludtunk mindketten.